Sérülés felidézés technika

(Injury Recall Technique)

Részlet Dr. Robert Frost: Alkalmazott Kineziológia c. könyvéből (Stressmanager-Consulting Kft. 2021. 246.o.)

„Sérülés esetén a hajlító izmok tipikus válasza egy gyors visszarántó mozdulat. Ha például a kezünkkel megérintünk valami forró dolgot, a bicepsz (karhajlító izom) összehúzódik, elhúzva ezzel a kart a hőforrástól. A lábszakorvos Robert P. Crotty szerint sérülés esetén általában a láb ugrócsontjának subluxatioja is bekövetkezik, mégpedig ugyanazon az oldalon, ahol a sérülés történt. Az ugrócsont a szárkapocscsont és sípcsont között helyezkedik el, így a test teljes súlya ránehezedik és áthalad rajta. Előfordulhat, hogy az ugrócsont subluxatioja éppen a lábhajlító izmok fent ecsetelt visszarántó összehúzódása miatt következik be egy sérülés elszenvedésekor.

Ilyenkor, amíg nem kerül sor az ugrócsont helyreállítására, a test ugyanúgy reagál, mintha az adott sérülés még mindig az akut szakaszban lenne. Ez azt jelenti, hogy a sérült szövetek gyógyulása után még mindig termelődnek stresszhormonok, valamint továbbra is folytatódhat járáskor az egyik végtag hanyagolása, sántítás vagy egyéb kompenzációk. Azzal, hogy a test még mindig aktuálisnak érzékeli a stresszt, fokozódik az idegrendszer jelküldése, amely miatt több izom tónusa is fokozódhat, ez pedig érzelmi zavarokat (főként félelmet) és egész testre kiterjedő merevséget is okozhat.

A fenti szabály (a hajlító izmok összehúzódása sérüléskor) alóli legfőbb kivétel a nyak, ahol közvetlen veszély esetén vagy egy sérülés elszenvedésekor éppen, hogy a feszítő izmok húzódnak össze, ez pedig hátrahúzza a fejet és felhúzza a vállakat. Ez az ösztönös válasz megvédi a nyúltvelőt a sérüléstől. A nyúltvelő számos létfontosságú testi folyamatért felel, mint például a szívverés és a légzés, ha pedig sérülés éri, akkor mindkét funkció leáll (és ezzel együtt az illető meghal). Így hát ez a megriadási reflex, amely veszély esetén visszarántja a fejet, szó szerint életmentő lehet.

A nyak ízületei és a lágyszövetei (izmok, ínak, szalagok, fascia szövetek) több mechanoreceptort tartalmaznak, mint a test többi része együttvéve. A proprioceptorok ezen koncentrációja teszi lehetővé a központi idegrendszer számára, hogy folyamatosan ellenőrizze a fej pozícióját a nyakhoz és a nyakét a testhez képest. Világos, hogy a fej testhez viszonyított helyzetének ismerete rendkívül fontos. A szem izmaihoz és szöveteihez kapcsolódó mechanoreceptorokból és a nyak mechanoreceptoraiból érkező jelek együtt teszik lehetővé a préda elejtéséhez és a veszélyből való meneküléshez szükséges reakciókat, melyek elengedhetetlenek a túléléshez.

A megriadási reflex aktiválódásakor a nyak feszítő izmai gyakran túl feszesek maradnak, ez a feszülés pedig több nyaki proprioceptor jelküldését megakadályozza.

Goodheart egyik kollégája az eredeti „piszkos tizenkettőből”, Walter Schmidt Jr., DC, volt az, aki kifejlesztette a sérülés felidézés technikát a sérülések ilyen hosszantartó utóhatásainak kiküszöbölése érdekében. Schmidt elmélete az, hogy a hajlító izmok normál aktiválása mindig újra és újra megerősíti a korábbi sérülés által kiváltott ún. megvonási reflexet.”

Sérülés felidézési technika végrehajtása: nyaki csigolyák

  1. Mérjük meg a láb abdukció (a középvonaltól történő távolítás) tartományát azáltal, hogy oldalra húzzuk a lábat.
  2. A páciens túlfeszíti (hiperextenzió) a nyakát azáltal, hogy óvatosan hátrahúzza egészen addig, amíg arra fájdalom nélkül képes. Teszteljük az izmot. Ha ez meggyengíti a jelzőizmot, a megfelelő lépésekkel szüntessük meg a gyengeséget, és csak ezután lépjünk tovább.
  3. Terápialokalizáljuk a korábbi sérülés területét. Ha aktív, akkor először inaktiváljuk.
  4. Terápialokalizáljuk a sérülés területét a nyak túlfeszítése közben, majd teszteljük a jelzőizmot. Ha gyenge-tesztelésű, a páciensnek nyaki sérülés felidézés technikára van szüksége. Ismételjük meg a 2. és 3. lépéseket valamennyi korábban sérült területre.
  5. Teszteljük a láb abdukció tartományát.

 

Korrekció:

Miközben a páciens terápialokalizálja a sérült területet, finoman hajtsuk előre a fejét úgy, hogy többször előrebillentjük. Mindezt ismételjük meg valamennyi aktív korábbi sérült területtel.

 

A korrekció sikerességének ellenőrzése:

  1. Terápialokalizáljuk a sérült területet a nyak túlfeszítése közben. A jelzőizomnak most erős-tesztelésűnek kell lennie. Ha így van, a korrekció sikeres volt.
  2. Teszteljük a láb abdukcióját és szemléltessük a mozgástartomány megnövekedését.

Dr. Sheldon Deal bemutatója